Nem kell, hogy viszonozd a szerelmemet... csak annyit kérek, hogy légy a barátom... csak hogy néha hozzád bújjak... hogy megfoghassam a kezed, amikor senki sem lát... hogy tapinthassan azokat az ujjakat, amik nekem játszanak a zongorán... hogy megvigasztalj, mikor szomorú vagyok... hogy taníts meg mindig az élet napos oldalát nézni... nme kell, hogy szeress. Csak akkor csináld úgy, hogy ne fájjon annyira!
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tettetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.
A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal folytatódik és egy könnycseppel ér véget.
Happy end nem létezik, az csak egy befejezetlen történet.
Ha valakit szeretsz el kell engedned mégha fáj is, el kell engedned, mert szereted,mert (legalább) Ő boldog lesz. Olyan sokminden van amit másokért teszünk, közben pedig elfelejtjük mi az ami minket tenne boldoggá. Például a barátaimért is olyanokat megteszek amihez semmi kedvem, de értük megteszem. Mert ha szeretsz valakit, érte bármire képes lennél..bármire.
Szavazás